A semmiből támadnak-e a betegségek?

Mi a különbség a természetes betegség és a provokált (műbetegség) között?

A világon mindennek van előzménye és következménye. Semmi sem támad az űrből és semmi sem tűnik el „csak úgy” a kéklő égbe. A betegségeknek is mindig van előzménye; a betegségek sem tűnnek el a semmibe.

Gábor, 15 éves

Soha nem volt beteg, gyermekkorában sem szokott megfázni, influenzát vagy köhögéses, hurutos betegségeket elkapni. Jó az emésztése, hasfájás és hasmenés-székrekedés ismeretlen a számára. Fejfájások, szédülések, ájulások soha nem voltak rá jellemzők. Bőrbetegségei, ekcéma, szemölcs, herpesz, gomba nem voltak. Ízületi fájdalmak, gerinc- vagy hátfájás, térdfájás még sportolás idején sem voltak jellemzőek. Alvása kiváló, erőnléte teljesen megfelelő – volt. Pszichésen kiegyensúlyozott, szorongásai, félelmei, dühkitörései vagy rossz gondolatai nem voltak.

Mindez egészen 2021-ig.

Amikor két k. oltást kapott. Miért? Hogy utazni tudjon.

2021 őszén sportolás közben rosszul lett. Szédülés, látászavar, ájulásközeli állapot lépett fel nála. Szapora szívverés, légzészavar kísérte a tüneti képet. Azelőtt Gábor soha nem tapasztalt ilyeneket. A családban sem fordult elő senkinél ájuláshajlam vagy összeesés, kollapszus.

Részletes kivizsgálást követően visszatértek a hétköznapok, és Gábor újra sportolni kezdett. A régi makkegészséges állapota azonban nem tért vissza: sokkal fáradékonyabb, óvatosabb, szorongóbb lett. Könnyített sportot választott, de az elsőhöz hasonló rosszullétek még így is többször megismétlődtek. A sportorvos tanácstalan. A kezelőorvosok tanácstalanok.
De utazni tud Gábor.

 

Jolika, 47 éves

Gyermekkorában enyhe ekcémán kívül más említésre méltó betegsége nem volt. Tinédzserkorban a hormonális változások idején az első menstruáció tájékán húgyúti fertőzések, felfázások kezdődtek nála. Erős gyógyszereket nem kapott rá, csak gyógynövényes és homeopátiás kezelést. A későbbi években, sőt a terhesség alatt sem voltak súlyos panaszai, de a klimax közeledtével erős vérzésektől és emlőfájdalmaktól szenvedett. A menzesz elmaradtával depressziói és alvászavarai, szorongásokkal kísért rossz gondolatai támadtak. Ízületi fájdalmak, kéz- és lábujj-dagadások kísérték őket.
Mentálhigiénés- és spirituális tanácsadásra, valamint további gyógynövényes és homeopátiás kezelések hatására állapota jelenleg egyensúlyban van, munkaképes, családját ellátja, bízik a jövőben, a Teremtőben és állapota jobbra fordulásában.

Oltásokat nem kapott, erős gyógyszereket nem szedett és mindig belső hangját, józan megfontolásait követte testi és lelki egészsége szempontjából. Az orvosok és virológusok tanácsait meghallgatta, de mindig gondolkodott és több forrásból tájékozódott, így nem hagyta magát félrevezetni még akkor sem, amikor környezete erre akarta kényszeríteni.

A természet bölcsessége

Amikor egy élő szervezet belső harmóniája felborul – legyen az akár fizikai, akár immateriális okok következtében – akkor az élő szervezet, mint a természet teremtménye, arra törekszik, hogy ezt a harmóniát visszaállítsa, a normális élettani működést megjavítsa. Ennek jelei vannak. Ezek a jelek az élő szervezet által produkált tünetek. A természet bölcsessége abban rejlik, hogy először finom, enyhe, tehát az életre nem veszélyes jelekkel adja tudtunkra: valami felborult, valamit nem jól csinálunk. Az enyhe jelek, enyhe tünetek azt jelentik, hogy nem életveszélyesek, tehát nem az élet szempontjából legfontosabb szerveket célozzák meg. Az élő szervezeteknél a testben minél beljebb haladunk, annál inkább létfontosságú szervekkel találkozunk. Ebből következik, hogy a kültakaró, a bőr, úgymond a legkevésbé életfontos szervünk. A természetes betegségek itt kezdődnek.

Ha a bőrbetegségeket elnyomjuk, elfojtjuk, erős szerekkel eltüntetjük, tehát nem meggyógyítjuk, akkor a tünetek befelé haladnak, a belső szervek, az élet szempontjából „fontosabb” szervek felé.

A természetes betegségek ezt a fokozatos előrehaladást mutatják. A betegségek akkor természetesek, ha nem nyomjuk el őket erős gyógyszerekkel: szteroidokkal, antibiotikumokkal, citosztatikumokkal. De sajnos az életkor is egy rizikófaktor a betegségek előrehaladása szempontjából: ha valaki kiváló életmódot követ szinte egész életében, mint Jolika, idősebb korára akkor is kénytelen enyhébb vagy súlyosabb belső betegségekkel szembenézni, ráadásul nincs olyan ember, akit ne érne kisebb-nagyobb lelki trauma, ami a betegségek előrehaladásának éppúgy melegágya, mint a fizikai traumák.

Természetes betegség és provokált betegség

A krónikus betegségek kétfélék lehetnek: természetes vagy mesterséges (provokált, vagyis műbetegségek).

A természetes betegségek a természet produktumai: a bölcs fokozatosság elvét képviselik. Egyre jelentősebb szerveket támadnak, egyre intenzívebben adják tudtunkra, hogy a harmónia felborult, nem jó úton haladunk, nem jó az alkalmazott gyógymód. Éppen ezért a helyes gyógyulás ennek az ellenirányát jelenti: a betegség jelei a tünetek, egyre kevésbé életfontosságú szer irányába haladnak, míg a végén a bőrt is elhagyva meggyógyulnak. Tehát egy betegség, egy belső tünet nem a semmibe távozik, hanem kifelé vándorol, a természet törvényei által szigorúan meghatározott útvonalon. Honnan tudjuk, hogy megfelelő a gyógyításunk, hogy jó irányba haladunk? Úgy, hogy a betegség a fontos szervek felől a kevésbé fontos szervek felé halad – de halad. Nem tűnik el hirtelen és elvágólag a kéklő égbe. Az nem igazi gyógyulás. Ha ez történik, biztosak lehetünk abban, hogy itt vagy ott hamarosan újra megjelenik.

A műbetegségek kétfélék lehetnek: vagy a rossz életmód (táplálkozás, kevés pihenés, kevés testmozgás, elektromágneses erőterek, túlhajszoltság) vagy pedig– s ez sokszorosa az előbbinek – az orvosi beavatkozások következtében keletkezhetnek. A műbetegségek nem követik a bölcs természetet: hirtelen, látszólag előzmények nélkül és rögtön súlyos, életfontos szervrendszert érintve támadnak. Tehát ha egy egészséges embert hirtelen, látszólag ok nélkül súlyos betegség ér, biztosak lehetünk benne, hogy az nem természetes. Előzménye kellett, hogy legyen. Ez az előzmény a legtöbbször orvosi beavatkozás. Az eltelt három évben tapasztaltak megmutatták, hogy milyen fatális eredményekkel tudnak járni az orvosi beavatkozások.

Gábor esetében a szűklátókörű orvos széttárja a kezét. A holisztikus orvos kikutatja, hogy a látszólag negatív anamnézis mégis mit rejt magában. Terápiájába igyekszik bevonni a kapott mérgek kivezetését. Ha majd jó úton járunk, azt az fogja jelezni, hogy Gábornak nem lesz több ájulása, tehát a legbelső szervrendszerét, az idegrendszert érintő betegsége – lesz viszont néha influenzája, enyhe hasmenése, végül pedig enyhe ekcémája vagy más ártatlan bőrbetegsége. Az ideális gyógyulási folyamatnak ezt az irányt kell majd követnie.

Bárcsak minden orvos és gyógyító megtanulhatná már az első óráin az anatómiával egyidőben a megbetegedés és a gyógyulás természeti törvényeit! Kevesebb felesleges szenvedést és értelmetlen pusztulást okozna a betegeinek!

 

Budapest, 2023. szeptember