Milyen szakértő a virológus?

Miért nagy baj, ha csak virológusokat kérdezünk?
avagy rész és egész viszonya

Írta: Dr. Horváth Katalin
holisztikus orvos

Ezt a kérdést azért érdemes magunknak feltenni, mert helytelen megválaszolása a közelmúltban sok félretájékoztatáshoz, téves értelmezéshez, s ezekből adódóan számtalan tragédiához vezetett. Részinformációkból ugyanis sohasem lehet a valóságot megtudni, helytálló elemzést nyerni.

Virológusokat interjúvolt meg minden valamirevaló médium azért, hogy hiteles információkat szerezzen a biológiai háttérről, az aktuális helyzetről, a várható kimenetelekről.

Egyetlenegy virológus sem mondta el őszintén, hogy ő csak a vírushoz ért. Hozzáértő tudós módjára mindegyikőjük elmondta, hogy mi történik a vírus előállításakor, mi történik a vírussal fertőzött anyagokban, hogyan viselkedik a vírus és a táptalaj, hogyan hat a vakcina a vírusra.

Sajnos amit látunk magunk körül az azonban nem a vírusnak és az ő viselkedésének a következménye.

Amit látunk magunk körül, az a vírus természetének, a vírus és az emberi szervezet kölcsönhatásának, az emberi szervezet állapotának és a vakcinára adott reakciójának a következménye. Vagyis egy egyoldalú, részleges és hiányos képet kapunk akkor, ha virológusoktól várjuk a szervezet reakcióinak és a várható kimenetelnek az ecsetelését. Ha hiteles közlésekhez szerettünk volna hozzájutni, akkor első sorban olyan szakembereket kellett volna megszólaltatni, akik ezeket a kölcsönhatásokat ismerik. Az ilyen szakemberek azonban nem voltak ismeretesek a riporterek számára, sőt feltételezhető, hogy  nem is voltak tudatában annak, hogy a virológus által adott kép nem a teljesség.

Mi ezeknek kölcsönhatásoknak a lényege?

Egy vírus vagy egy oltóanyag az arra rendszeresített laborban és üzemben kerül kifejlesztésre, előállításra. De az, hogy egy ember hogyan reagál a vírusra vagy az oltóanyagra, az ott nem derül ki. A kórokozó hatása az emberre és az oltóanyag hatása az emberre csak akkor derül ki, ha egy másik szakember ezt megvizsgálja. Milyen hatással lehetnek ezek az ágensek az emberi szervezetre? Egészen nyilvánvaló, hogy ez nem csak a vírusnak vagy vakcinának a természetétől függ, hanem az interakció, vagyis a találkozás természetétől, valamint az ember, tehát a befogadó természetétől is függ!

Az interakció természete: egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan és milyen úton kerül be a vírus és az oltóanyag a szervezetbe! Ha a nyálkahártyákon keresztül kerül be, akkor egészen más a sorsa, minthogyha rögtön (injekció segítségével) a véráramba kerül! A nyálkahártyák biztosítanak egy sokszoros védelmet, számtalan mechanizmus áll itt rendelkezésre, hogy a nem kívánatos anyagokat, kórokozókat, szennyeződéseket kiseperjék. A véráramba kerülve ez a sokszoros védelem már nem működik, hanem a méreganyag már az erekben véralvadási zavarokat okoz, majd elkerül a beinjektált anyag az életfontosságú szervek szöveteibe is behatolva. Nem mindegy a csomagolás sem. Ha lipidrészecskébe van csomagolva a méreganyag, akkor a szervezet nem ismeri fel, hogy az méreganyag, nem tud ellene védekezni és olyan helyekre is eljut (pl. a szaporító szervekbe) ahol (jobb esetben csak) terméketlenséget okoz.

Milyen fizikai és pszichikai állapotban van a szervezet abban a pillanatban, amikor találkozik a kórokozóval, vakcinával? Teljesen nyilvánvaló, hogy az ellenséges hozzáállás vagy az elfogadó hozzáállás már az interakció pillanatában döntő hatással lehet a befogadó szervezet további sorsára.

Az ember természete: itt a már sokszor emlegetett immunrendszer állapota kerül az előtérbe, sok egyéb tényező társaságában. Csak néhány tényező a sok közül, ami meghatározza az immunrendszer állapotát: az életében eddig elszenvedett betegségek és az alkalmazott gyógymódok, a vérrokonoktól öröklött betegségek és hajlamok, fogékonyságok, a táplálkozás mennyisége és minősége, az erőnlét, a lelki-szellemi állapot, az érzelmi élet, a testmozgás, a vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek helyes mennyisége és minősége, az időjárás, az éghajlati viszonyok, a gazdasági viszonyok, és ami ma Magyarországon az egyik legfontosabb tényező: az eddig beszedett szintetikus gyógyszerek mennyisége és minősége. Az emberi szervezet természetét, aktuális állapotát  ezek mind képesek befolyásolni, magától értetődő módon annak a vírusokra és az oltásokra adott reakcióját is! Miért gondoljuk hát, hogy a kimenetelt egyesegyedül a vírus befolyásolja és a virológus ismeri?

Az élet legfőbb lényege, természete az önteremtő és önszerveződő dinamika. Magától értetődik, hogy az önvédelem, vagyis a szervezet saját védekező képessége is ide tartozik.  Az élet alapvető megnyilvánulása.

Ismeri-e a virológus az ember természetét? A biológus. A mikrobiológus. A vegyész. A vakcinafejlesztő. A kutatóorvos. Hány beteg embert gyógyítottak meg? Hány felnőtt és gyermek betegségét kísérték végig és hány oltási reakciót láttak és kísértek végig, ad abszurdum gyógyítottak meg? A fenti elméleti szakemberek legtöbbje soha nem találkozott élő, szenvedő beteg emberrel és soha nem látta azt a folyamatot, amikor azok meggyógyulnak vagy nem gyógyulnak meg. Azt nagyon jól ismerik, hogy a vírus mit művel a táptalajon vagy a ribonukleinsavak mit művelnek a kémcsőben.  De ennek a legkevesebb köze van ahhoz, hogy a valóságban, ezeket embernek beadva mi történik az élő emberi szervezettel.

Az ember természetét, az emberi szervezet reakcióinak természetét a klinikus, tehát a gyakorló orvos ismeri.

Minden klinikus orvos ismeri az emberi reakciók természetét?

Sajnos a mai hivatalos magyar egészségügy, a modern nyugatinak nevezett orvoslás régesrég elszakadt a teljességtől. A teljesség a szervezet egésze időben és térben egyaránt.  Méghozzá annak testi, lelki és szellemi aspektusaival együtt. A teljesség elve lenne az orvostudomány modern tudományos fejlődésének útja. A rendszerszemlélet ma már az orvostudományon kívül minden tudományban teret nyer. Azt látjuk, hogy maga az orvostudomány egy lépést sem halad előre: ami halad és fejlődik, az a vegyészet és az orvosi technika. A klasszikus orvostudomány csökönyösen ragaszkodik az analitika elvéhez, amikor minden egyes részt a lehető legkisebb egységre bontunk és azt vizsgáljuk. Az élő rendszereket azonban elemzéssel nem lehet megismerni. A részek tulajdonságai nem lényeges tulajdonságok, hanem csak a nagyobb egész összefüggésében érthetők meg. Az élet szövedéke hálózatokból áll. Ennek egyes elemeit önmagukban vizsgálva nem lehet megérteni, csak az egymással való viszonyukban.

Nézzünk erre egy aktuális példát. Egy felnőttnek légúti fertőzést követően súlyos tüdőgyulladása alakul ki. A tüdőgyógyász nem fogja megkérdezni tőle, hogy mi az előzmény, mi a testi lelki és szellemi előzmény, hanem jó esetben antibiotikummal gyógyítja. A részt vizsgálja és a részt kezeli. Ennek a betegnek azonban egyéb szervei, sőt pszichikai állapota is van, ami legalább olyan fontos szerepet játszott a tüdőgyulladás kialakulásában, mint a tüdeje. Egészen nevetséges feltételezés, hogy a szituációban pl. a szív nem vesz részt, vagy a gyomra nem vesz részt. „Menjen a kardiológiára! Menjen a gasztroenterológiára!” kiált fel a tüdőgyógyász, már mossa is a kezeit, kéri a következő áldozatot.

Ha azonban az egésszel foglalkozó, úgynevezett holisztikus orvoshoz kerül a tüdőgyulladásos páciens, akkor a legsürgősebb teendők végeztével sor kerül a történet felderítésére. A testi előzményekre: megerőltetés, megfázás, társbetegség – mi miatt gyengült le az immunrendszer? A lelki előzményekre: traumák, munkahelyi vagy családi stressz, veszteség – mi miatt gyengült le az immunrendszer? Ezeket a tényezőket is fel kell deríteni – de figyelem! Ez nem elég! A kezelésünknek ezeket figyelembe is kell vennie! Az elbeszélgetés szép dolog, de nem elégséges! Számtalan olyan alternatív vagy holisztikus gyógymód létezik, amelyik a terápia megválasztásakor különbséget tud tenni a hidegfront által kiváltott betegség és mondjuk a szerelmi bánat által kiváltott betegség között (a klasszikus homeopátia a par excellence példa).

Ez a szemléletmód, ez a beszűkült és csak a részre szorítkozó szemléletmód vezet el pl. oda, hogy kitüntetést kap az, aki be tudja csomagolni a mérget, hogy a szervezet ne ismerje fel ellenségként és ne tudjon ellene védekezni. Nem veszi figyelembe a találmány veszélyét, és azt, hogy máris emberéletek millióit tette tönkre. Az egésszel való szembesülés azt jelentené, hogy a hasznos és a káros oldalát egyaránt tekintetbe vesszük, és megfontoljuk, melyik az emberek jövőjére nézve biztatóbb. Aki emberekkel nem foglalkozott, csak táptalajokkal, az ezt sohasem tudja figyelembe venni. Ez pontosan ugyanaz a jelenség, amikor a szakorvos gyógyszert ír fel, de legyint a mellékhatásokra. Ma az emberek többsége az életében eddig beszedett gyógyszerek mellékhatásai miatt szenved. 40 év holisztikus orvosi gyakorlata és szilárd elkötelezettségem alapján ezt bátran merem állítani.
Ma Magyarországon már (még?) elérhetőek a holisztikus gyógymódok, igaz, különféle neveken: komplementer medicina, természetgyógyászat, tradicionális és alternatív medicina – bizonyára a rátalálást kívánja megnehezíteni ez a sokféle elnevezés is. Azonban ha egy krónikus beteg kitartóan keres, mert a saját kárán rájött arra, hogy mit tudnak vele művelni a mai modern szemléletű orvosi praktikák, akkor rá tud találni arra a módszerre, amellyel végleges, igazi gyógyulást és emberhez méltó állapotot tud elérni.

 

Budapest, 2024. január